A természetes alapanyagokból, emberi erővel, kézi szerszámokkal előállított termékeket nevezzük kézműves termékeknek. Ez a sokak által elfogadott, klasszikus definíció. Azonban ahogyan az elmúlt évszázadok alatt sok minden megváltozott, úgy ezt a meghatározást is újra kellett gondolni.
A kézműves bor sokak által követelt definíciója egyszerű. Azt a bort nevezzük kézművesnek, amelynek születése során a költséghatékonyság, mennyiség, gyorsaság vagy az elvárt íz-kép érdekében a termelő semmit nem áldozott fel a bor egyediségéből, beltartalmi értékéből, tisztaságából. Ez csak úgy valósulhat meg, ha a borász nem vesz el semmit abból, amit a szőlő adni képes; de ami ennél még fontosabb: nem ad hozzá semmit, kizárólag az van benne, amit a szőlő, az adott év és maga a termőhely adott. A kézműves bor csak így lehet hiteles!
Az időjárástól, termőhelytől függetlenül, egységes ízű – technológiai eszközökkel uniformizált, ipari módon előállított – borokhoz képest, a kézműves borok igazi egyéniségek. Nem a tervezőasztalon születtek, nem azért jöttek a világra, hogy a piackutatók által meghatározott fogyasztói igényeket kielégítsék. Az a küldetésük, hogy a fogyasztóhoz elvigyék az adott év, a termőhely üzenetét – így nyújt minden évjárat, és minden termőhely más és más élményt. Itt a borász nem tervezi, hanem segíti a bor megszületését.
